Többen kérdezték, hogy ha már elméletileg nem is virul, de legalább él az oldal, miért nem adunk hírt a jelenleg is folyamatban lévő, Dohánygyár nevezetű kulturális központ létrehozása kapcsán felmerült hercehurcáról. Minket leszámítva ugyanis eme ügytől harsog az egri sajtó minden egyes orgánuma, erről cikkez boldog boldogtalan, ezt beszélik talán még a piacról teli kosárral hazafelé siető, kisnyugdíjból élő nagymamák is egymás közt, fejüket rosszallóan csóválva és jajgatva.
Vádolták is eme hiányosság miatt csapatunkat mezei lustasággal, felmerültek a fideszközeliség aljas rágalmai és nem utolsó sorban egyszerűen bélyegeztek minket undorító, elitista pöcsfejeknek. Nos kérem, meg kell nyugtatnom a nem túl népes olvasótábor minden egyes tagját, hogy eme vádpontok mindegyike alaptalan, leszámítva talán az utolsót, ámbár ez zavar minket a legkevésbé.
Nincs itt kérem arról szó, hogy bármiféle ellenérzéssel viseltetnénk ama ötlettel kapcsolatban, mely szerint a tizennégy és harminc év közti egri (és Eger környéki) lakosságnak csakúgy szüksége van egy olyan helyre ahol összeülhet, beszélgethet, kiélheti kreatív hajlamait és kieresztheti a gőzt, mint ahogyan szüksége van a városvezetést képviselő, öltönyös hullarablóknak a drága borospincékre és átlag lakosok számára megfizethetetlen éttermekre. Fiatalnak és kreatívnak lenni egyszerre talán a legjobb dolog a világon, ha pedig támogatják is benne az embert, hát a határ a csillagos ég. Arról sincs szó, hogy különösebb szimpátiával viseltetnénk Eger város vezetősége iránt, hiszen lássuk be, ez mégiscsak nevetséges lenne részünkről. Azonban ha megengedik, nagy vonalakban összefoglalnám az üggyel kapcsolatban, gondolkodó egri fiatalként agyamban megfogant, apró, ám azért mégis aggasztó kételyek rövid listáját.
Kezdjük az elején. Lelkesnek lenni ugyebár remek dolog, csak mint megannyi mást, kicsiny otthonunkban már azt is megszokhattuk, hogy minden csoda három napig tart, az átlag egri fiatal lelkesedése vadul lobogó máglyából meglehetősen hamar csap át hamuban szunnyadó, kialudni készülő parázzsá az esetek többségében. Ahogyan remekül működtek pár évig az általuk sűrűn látogatott szórakozóhelyek, olyan ütemben le is lettek amortizálva, egyenes arányosságban romlott a minőségük és csökkent a látogatók szellemi színvonalának és igényességének egyébként kezdetekkor talán nívósnak is nevezhető mércéje. Ezzel az egésszel célzok arra, hogy szép dolog valamiért kiállni, valamiért harcolni, csak aztán ha elérjük célunkat, foglalkozni is kell a munka learatott gyümölcsével, nem pedig egyszerűen hagyni megrohadni. Egy olyan hely fenntartásához, amely a fiatalság minden rétegét megpróbálja szórakoztatni és kultúrával lekötni, nem éppen lehet a semmiből fenntartani. Szarból mondhatni nehéz várat építeni, ám a világtörténelem során már nem egy embernek sikerült, ellenben ha jól belegondolunk, a semmiből azért mégiscsak lehetetlen.
Másodsorban gondoljunk az egykor volt Ifjúsági Házra, melynek (belsős információink szerint) pótlására szolgálna az Agria Park területén elhelyezkedő irodaépületbe tervezett Dohánygyár. Előbb említett intézménnyel kapcsolatban emlékeim száma meglehetősen csekély, habár ha visszagondolok, jártam ott a tizenakárhány év alatt úgy két kiállításon meg három koncerten. Meg a büféjükben is ettem egyszer-kétszer valami fasza dolgot. Nem túl sok. Valljuk be, a megboldogult "szórakoztatókomplexum" meglehetősen sekélyes kulturálódási lehetőséget biztosított fennállásának utolsó éveiben, és éppen ezért, engem a Dohánygyár ügye is aggaszt kissé. Pláne amiatt, hogy az javarészt a koncertlátogató "underground" arcok próbálnak kiállni mellette, ami ugyebár sokakat arra enged következtetni, hogy a Dohánygyár, mint kulturális közeg, leginkább az olyan helyekre fog emlékeztetni, ahol mindenféle remek underground koncerteket lehet összehozni, el lehet majd kerülni a belépő kifizetését és össze-vissza lehet locsolni a kannásbort. Pedig nem.
Undergroundot építeni ugyanis állami pénzből és támogatásból nem lehet. Szürreális lenne, mondhatni olyan, mint amikor valaki a békéért bombáz, vagy épp (elnézést a kifejezésért) szüzességért baszik. Nyilvánvalóan szép és dicséretes egy olyan hely ötlete, ami teret biztosít a fiatalok kulturált szórakozásához és kreativitásuk kiteljesedéséhez, és nyilvánvalóan szükség is van rá. Ellenben rettentően szánalmasnak tartjuk azokat a "forradalmár" elemeket, akik az interneten hőbörögnek azért, mert állambácsi csatlósai megvétózták a lázadási lehetőségeiket, és a város pocskondiázásával, elhagyásra történő buzdításával töltik minden idejüket. Nekik mindössze annyit üzennénk, hogy a lehetőség adott. Poros pincéjüket, padlásaikat, telküket takarítsák ki, és szervezzenek bejelentetlen, illegális koncerteket. Ordibálják az utcákon csapatostól vonulva, hogy "Kézigránát kell!", meg hogy "Mindenki tetű!", mint ahogyan azt képes volt az előttük felnőtt generáció is megtenni minden tiltás ellenére. Hallassák a hangjukat, és ne pusztán a közösségi oldalak és fórumok árnyékvilágában, meg előre bejelentett demonstrációk keretein belül. Legyen bennük valami tökösség, ha már fasza gyerekeknek bélyegezték magukat. Meglehet, hogy a város rendfenntartó szervei kevésbé fogják ezt jó szemmel nézni, ám legalább lesz tétje a dolgoknak. Lesz miért lázadni. És akkor talán a városvezetés is jobban átgondolja, hogy akarja-e a fölösleges hepajkodást, vagy inkább segítő kezet nyújt.
Végezetül pedig, ha nem csak a szélsőséges "underground arcok" táborát vesszük figyelembe, meglehetősen furcsának tartjuk azt is, hogy a szórakozni vágyó fiatalok mindössze a nemlétező lehetőségek ellehetetlenítése ellen emelik fel a hangjukat. Ez ugyebár nyilván szép dolog, csak ha jobban belegondolunk, a város több olyan kulturális programoknak helyet biztosító intézménnyel is rendelkezik, melyek programjai jó ideje már megreformálásért ordítanak. Vegyük például a város szívében díszelgő színházat, melynek programja egy ideje már annyira silány, hogy jómagam, mint művészetkedvelő ember, legalább két éve nem léptem át a kapuját. Remek könyvtárunk is van, ahol bármekkora buzgalommal kerestem bizonyos kiadványokat, sehogy sem akadtam a nyomukra, ugyanis mint kiderült, nem is tartják őket. Ez, kérem, szintén tarthatatlan állapot! Szabadtéri demonstráció keretein belül igazán megmutathatnánk, hogy nívós színházi előadásokra és minőségi szórakoztató irodalomra is szüksége van a helyi fiatalságnak, nem csak a könnyűzenére meg a hepajkodásra!
Na de cinizmust, szarkazmust, iróniát és minden egyéb, negatív megnyilvánulást félretéve: Támogatjuk egy kreatív kulturális központ létrehozását, támogatjuk a vele járó kezdeményezéseket, ellenben nem támogatjuk az apátiát, sem pedig a kultúra álcája mögé bújtatott, értelmetlen, építő jelleggel legkevésbé sem bíró züllést. Szeretnénk azt, hogy ha már a szóban forgó hely létrejön, abban az esetben egy politikailag teljes mértékben független, pusztán a kultúrára és szórakozás oltárán áldozó komplexum legyen, mely a város minden kreatív fiataljának egyenlő esélyekkel biztosít bemutatkozási lehetőséget, és egyetlen kis csoport sem sajátíthatja ki magának. Olyan nagy kérés lenne ez? Ugye, hogy nem! Mi igazán szeretnénk, hogy nektek jó legyen, ellenben maradunk továbbra is az elégedetlenség hangja, ahogyan azt tizenévesen megtanultuk és jól az agyunkba véstük, "nyitott szemmel, fenntartással" fogadva és kezelve minden elénk rakott ötletet.
dr.gonzo
Egyébként lesz holnap egy ilyen megmozdulás, amiről ha tehetjük, tudósítani fogunk: kreatív kulturális központ a Dobó téren (habár a fejlécben szereplő, "minőségi rétegzene" kitételnél nyilván kíváncsiak leszünk arra, mégis ki dönt arról, hogy mi számít minőséginek - a szerk.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése