Nullkilómter

Idén senki sem taposott a gázpedálra, a motorok helyett csak a csalódott parasztok bőgtek, és a slusszkulcs helyett is csak a kocka fordult. Nem került megrendezésre az agglomerációból minden szandál-zoknis, ujjatlan pólós, reklám-baseballsapkás, izzadtságszagú egyént a belvárosba vonzó cirkuszi látványosság, elmaradt a barokk utcákon történő nyilvános faszméregetés és maszturbáció. Nem volt Eger Rallye. Kicsit azért sajnáljuk, de inkább nagyon nem.

"Há' bazmeggeci, tisztára mintha 'aranyoson lennék."
Hangzik el az alábbi mondat úgy nagyjából este 11 és éjfél között Eger főutcáján, ahol egy gyorsétterem teraszán ülve, hideg, meglehetősen felvizezett üdítőt kortyolgatva és műanyag kaját burkolva szemléljük az eseményeket. A fejünk fölött sárga boltív világít, az Úr kétezer-tizenegyedik esztendejének negyedik havában járunk, méghozzá az első napon. Áprilisi tréfának kitűnő lenne ez az egész, ám sajnos tudom, hogy itt most minden nagyon is komoly. Bazmeggeci.

A törzskocsmánk bejáratától még pár órával ezelőtt áttörhetetlennek tűnő emberi kordon zárt el minket, ezért egy éjjel-nappal nyitva tartó kisboltban kellett kielégítenünk alkohol utáni csillapíthatatlan vágyunkat, majd mikor már eleget fogyasztottunk, itt kötöttünk ki. Nem a legjobb péntek esti program, ráadásul egészségtelen is, de a gyorséttermi kaja legalább egy olyan dolog az ember életében, amiben ritkán tud csalódni. A világ bármely pontján, a nap bármely szakaszában is pillantod meg a minden más jelképnél jobban ismert, glóriaként világító, sárga M betűt egy épület homlokzatán, biztos lehetsz benne, hogy betérés és rendelés után ugyanabban az ízélményben fogsz részesülni, mint itthon, '98-ban, mikor az első ilyen hely megnyitotta kapuját a főutcán. Ahol épp most is tanyázunk. Egyébként nem tudom hogy csinálják, azt persze vágom, hogy multinacionális, kizsákmányoló meg gonosz szervezet ez, de mégis felbecsülhetetlen dolog amit nyújtanak, hiszen a gyorskaja bevált íze egy biztos pontot jelent az ember életében, és a mai világban kevés az igazán biztos pont. Pár percnyi komfort, mindössze 250 forintért. Ilyen estéken pedig szükség van egy kis komfortra és legalább egy biztos pontra. Bazmeggeci.

A 15 éves, kék mackónadrágos Dzsenifernek is szüksége lenne valami biztosra, hiszen faltól falig támolyog a szűk utcán, miközben két barátja (vagy inkább sorstársa), egy rózsaszín melegítős lány és egy Dolce & Gabbana pulóveres, meglehetősen fiatalnak tűnő fiú próbálják támogatni őt, több, de inkább kevesebb sikerrel. A fiú keze néha rá-rá téved a magatehetetlen lány alfelére, ám annak fel sem tűnik a dolog, vagy talán még élvezi is ezt az apró kis szemtelenkedést. "Há' bazmeggeci, tisztára mintha 'aranyoson lennék. Itt dögöljek meg, ha nem 'aranyoson vagyok." Hangzik el másodjára is kijelentés, melyben a fiatal leányzó minden áron szeretné meggyőzni társait arról, hogy ő bizony annyira túlzásba vitte az este folyamán az italozást, hogy nem tud különbséget tenni szülőfaluja, és a megyeszékhely barokk kori műemléképületekkel határolt főutcája között. "Olvasni se tudok geci, há' 'aranyoson vagyok-e vagy nem!?" Szegezi a kérdést egy gyanútlanul hazafelé tartó, ötvenes úrhoz és családjához, és hogy az olvasásnak, mint képességnek csak jelen esetben, alkoholos befolyásoltság alatt nincs-e birtokában, vagy pedig egyáltalán nem sikerült elsajátítania azt, már örök rejtély marad. Mielőtt mélyebben belemerülhetnék egyébként sekélyes monológjába, elnyeli őket a forgatag. Talán már indul Hevesaranyosra az első busz, talán valahol hánynak még addig egyet és összesnek eszméletlenül. A D&G pulcsis, fukszos kissrác tekintetét sikerül még utoljára elkapnom, és mindössze annyit enged sejtetni bárgyú mosolya, hogy talán lesz abból a seggtapizásból több is. Ha az Isten kegyes, hát talán még pujáró, meg segély is. Bazmeggeci.

Pár órával ezelőtt még mi is ennek a testszagtól, olcsó sörtől és energiaitaloktól bűzlő emberi masszának voltunk a részei. Na persze nem mint beépülő sejtek, inkább mint a bakteriális fertőzés, vagy a test sötét zugaiban megbúvó parazita, bélféreg. Mint a beépülő ügynökök. Csak sajnos egyikőnk sem James Bond, így hát kissé idegesen, egyik szál kék Bondról a másikra gyújtva csak remélni tudtuk, hogy kilétünkre nem derül fény. Kerültük a félhangos megjegyzéseket, megvetőnek tűnő pillantásokat, és megpróbáltunk legalább minimális érdeklődést mutatni, mikor épp egy újabb, házilag tuningolt gépjármű száguldott el mellettünk, és a tömeg ordenáré éljenzésbe, ovációba csapott. A legkevésbé sem éreztem magam otthon a saját városomban, a saját utcáimon. Egyébként olyan ez az egész, mint amikor általános iskolás fiúk vitatkoznak a pöcsük méretéről testnevelés-óra után az öltözőben. A zuhanyzóban még talán mutogatják is egymásnak, hogy "Tessék, nekem bizony nagyobb van, ráadásul már szőrös is. Ezzel fogom megbaszni az anyádat!" Aztán később vannak azok, akik kinövik eme komplexusukat, és nem mutogatják többé ország-világ előtt a péniszüket, meg vannak azok, akik nagy és gyors autókat vásárolnak, amelyeknek baromira hangos motorjuk van. "Nézd anya! Nekem van itt a legnagyobb faszom, és meg is kúrok vele mindenkit, ha tetszik nekik, ha nem! Ugye büszke vagy rám!?" Rengetegen vannak itt önszántukból, és úgy látszik tetszik nekik a seggükbe hatoló, óriási hímtag. Én azért köszönöm szépen, inkább mégsem kérnék belőle. Bazmeggeci.

-Rosszul lett. Ott elől, a srác.
-Nemá'!
-De, ja, sokat ivott, nem bírta a meleget. Összeesett, azt meghalt.
-Íjjá. Mit tolt?
-VBK
-Boroskóla, bazdmeg!?
-Lófaszt. Vodka-Bomba-Kataflán
-Bazmeggeci.

Elfogyott a sültkrumpli, kóla sincs már a papírpohárban, csak egy kevés jég, az is olvadozik. Haza kellene indulni, elvégre elmúlt éjfél. Talán a hevesaranyosi busz is elhagyta már az állomást. Az embertömeg nagy része szétszéled, nyugovóra tért otthonában és óriási hanggal bőgő, gyorsan száguldó péniszekről álmodik, hogy aztán holnap újult erővel állhassa, ihassa és ordítozhassa végig a napot, miközben azt bámulja, hogyan torlaszol el két egész napra több kistelepülést is a várostól a nyíltszíni maszturbáció. Egy jó darabig semmi más nem emlékeztet majd arra hogy itt jártak, csak az eldobált csikkek, félig megrágott hamburgerek, megtaposott sörösdobozok, vattacukros pálcák és átázott fagyitölcsérek. Cirkusz, kenyér meg pornó a népnek. Jóéjszakát, bazmeggeci!

Browse More Articles

Tweet