Rögtön szeptember első napján ismét hazai pályán, a Glob klubban kerül megrendezésre az egy ideje már Budapestre szorult Eger Hardcore Fest, olyan itthon jól ismert zenekarokkal, mint a Tisztán A Cél Felé, A Tango Underground, a Genetika, vagy épp a Panel Dogz. A belépő előre láthatólag 500 forint, kezdés pedig 20:00-ra várható.
Rögtön egy héttel később sem kell unatkoznotok, ugyanis szeptember 8.-án, szombaton a sludge metálban utazó, cseh Drom teszi tiszteletét nálunk, akiket a győrből érkező FuckLikeBunnies és az első koncertjén egy temetkezési vállalat hűs pincéjében alig túlesett egri trash-punk Slobodan Milosevic fognak erősíteni. A beugró mindössze 400 forint lesz, a kezdés pedig 20:30-kor lesz.
Szeptember 15.-én pedig nem kisebb party vár majd benneteket, mint a fellépők sorával az Egrix záróbuliját idéző metál-hardcore őrület. A helyi Téveszme mellett ugyanis olyan
zenekarok teszik majd tiszteletüket városunkban, mint az egriek számára
már bemutatásra valószínűleg nem szoruló, überbrutál szegedi The
Southern Oracle, a városkánkban már szintén jól ismert, Hajdúságból
érkező hardcore-punk betyárok, a Hanoi,
az első albumával idén elkészülő, nyíregyházi Wait for a Mistake
utódzenekaraként ismert Orion Dawn, illetve a 2008 óta aktív,
kerekegyházi brutál-metál ötösfogat, a Stubborn. A zenekari támogatás
mindössze 700 forint, amiért garantált a megszokott, remek hangulat.
Ha már múlthéten egy jó hírrel szolgáltunk nektek, hát ez a hét se legyen különb. Vagyis legyen, hiszen Az Emptiness Booking nem pusztán egy, hanem rögtön három olyan programmal rukkolt elő augusztusra és szeptember elejére, amire érdemes lesz ellátogatnotok.
Első körben a metál különböző irányzatainak kedvelői örülhetnek, hiszen augusztus negyedikén a Glob kubban öt banda, a szlovák death metál Killchain, a thrash metálban utazó, egri Implosion, a szintén egri, experimentális metált játszó The Palindrome Sequence, a miskolci, magukat melodikus hardcoreként definiáló Anchorless Bodies és a budapesti deathcore Brainlust áll majd színpadra. A beugró 500 forint lesz, bővebb infó pedig az esemény facebook eventjére kattintva olvasható.
Ha pedig még nincs programotok augusztus közepére, akkor sem kell bánkódnotok. Két napos hepajjal vár ugyanis titeket az Érsekkerti zenepavilonaugusztus 15.-én és 16.-án. A rendezvény első napján tiszteletét teszi városunkban a portugáliából érkező Stolen zenekar, illetve a nemrég új kilemezzel előrukkoló, budapesti Kozmosz, akiket sokan ismerhettek már korábbi, Schmitt Pált fikázó dalukról. Az esemény második napja ismét a post-rock rajongó fiatalság kedvében jár, hiszen a műfaj két jeles, hazai képviselője, a budapesti Marionette I.D., illetve a Képzelt Város fog majd színpadra állni. A rendezvény megtekintése ráadásul ingyenes! Ide kattintva csatlakozhattok az eventhez.
És ha még mindig nem lenne elég, hát akkor tessék. A nyár végén sem kell bánkódnotok, hiszen rögtön szeptember első napján ismét hazai pályán kerül megrendezésre az Eger Hardcore Family Fest, olyan, itthon jól ismert zenekarokkal, mint a Tisztán A Cél Felé, A Tango Underground, a Genetika, vagy épp a Panel Dogz és a Cannonball. A beugró előre láthatólag 500 jó magyar pénz, bővebb információ pedig a későbbiekben az esemény Facebook eventjén lesz olvasható.
Emlékeztek még a valaha jobb időket is megélt Globe klubra? Nem? Akkor itt az ideje, hogy az eszetekbe véssétek a nevét, ugyanis a nyár folyamán több remek programba is beleszaladhattok a város szívében elhelyezkedő, kapuit újra megnyitó szórakozóhelyen!
Eger városvezetése úgy látszik szeretné betömni ama űrt, melyet az olyan alternatív szórakozóhelyek hiánya gerjesztett a közelmúltban, mint az Egrix, a Jaffa, vagy épp az Egal. A Part egyesülettel és több, helyi fiatalokból álló szervezettel karöltve arra vállalkoztak ugyanis, hogy az évekkel ezelőtt sorsára hagyott Globe klubbot kicsit helyrepofozzák és az élő zenét preferáló fiatalok rendelkezésére bocsájtsák. A város szívében, a Dobó tértől alig néhány percre elhelyezkedő Szúnyog közben található helyen egész nyáron remek programokkal fognak titeket várni a szervezők, ám egyelőre ezek mindegyike maradjon titok. A július 25.-i nyitóbuli után majd bővebben beszámolunk nektek minden egyes eseményről.
A nyitóbuli pedig főleg a post-rock szerelmeseinek jelenthet majd nagy örömöt, hiszen a svéd nemzetiségű, Trachimbrod nevű formáció mellett a hazánkban már jól ismert, győri Rosa Parks teszi majd tiszteletét a frissen nyílt szórakozóhelyen. Rajtuk kívül pedig fellép még az egri screamo banda, a Mite de Cimetiére is. Aki a koncertek után pedig még nem érezné magát eléggé fáradtnak, azt a Part Café lemezlovasai szórakoztatják majd, egészen hajnalig. Az eseményre a belépő (zenekari támogatás) az Emptiness-buliktól már megszokott módon, ismét meglehetősen baráti, mindössze 400 forint.
Persze ahhoz, hogy minden rendesen működjön és a továbbiakban is ilyen remek szórakozási lehetőségekkel legyetek ellátva, nem pusztán az egyesületek és a zenekarok segítségére van szükség. Gyertek el minél többen, fizessétek be a (nem túl megterhelő összegű) zenekari támogatást és ne hagyjátok, hogy két hét alatt csődbe menjen az underground bulik utolsó menedékhelyeként is felfogható klub. Mutassuk meg együtt, hogy Eger apró városában is van még igény minőségi bulikra!
(A Globe klub előre láthatólag október közepéig üzemel, amíg a fentebb említett egyesületek és a város nem találnak más, megfelelő alternatívát a koncertek megrendezésének helyével kapcsolatban)
A fellépő zenekarok anyagaiba itt hallgathattok bele:
Huzamosabb idejű, a fővárosban történő tartózkodásom alatt megszoktam, hogy a közlekedésnek bizony ára van. Éppen ezért nem is vásároltam soha vonaljegyet. Természetesen nem mondom, hogy ebből kifolyólag nem adódott semmilyen jellegű problémám, na de itt persze pusztán apró-cseprő dolgokra kell gondolni. Például jegy és bérlet teljes hiánya végett a metróvonalakat nem vehettem igénybe, így az általam meghatározott célállomásra minden esetben a földalatti közlekedés kiszűrésével kellett eljutnom. Azonban szerencsére útvonalaim megtervezésében ilyen esetekben kiváló segítséget nyújtott a bliccelők egyik remek segédeszköze, a BKV Zrt. útvonalkészítő alkalmazása. Felszíni tömegközlekedési jűrművel történő utazás esetén semmi másra nem kellett figyelnem, kizárólag a megállóban álldogáló, rikító színű láthatósági mellényt viselő alakokra, s ha észrevettem egyet-kettőt ezekből a roppant kellemetlen személyekből, hát semmi más dolgom nem volt, mint komótosan leszállni az adott megállóban és megvárni a következő járat érkezését.
Mindezen magánjellegű információk megosztásával arra szeretnék kilyukadni, hogy a háromszázhúsz forintos jegyárat már Budapesten is irreálisan drágának tartottam, pedig ott Egerhez képest elég jelentős távolságok vannak, ráadásul ötpercenként indul busz a város minden pontjára, jár villamos, jár troli, HÉV, na meg metró és az éjszakai közlekedést már ugye ne is említsük. Ehhez mérten tehát miért ne találjam drágának az itthoni, háromszáz forintos jegyárat? Mit is kapok eme pénzösszegért cserébe, melyet akár egy korsó sörre is költhetnék egy barátaimmal töltött, kedélyes este folyamán ahelyett, hogy a beépített légkondicionálást teljes mértékben mellőző, koszos és büdös Volán járatokon nyomorogjak az ingyen utazó, szatyrukban hordós káposztát, fokhagymás kolbászt vagy épp hatnapos tetemeket szállító nyugdíjas hölgyek közt?
Egyszerű a válasz: A nagy semmit és talán még annál is jóval kevesebbet. Nem elég ugyanis,hogy az év eleji menetrend-módosítással több, hasznos járatot is véglegesen töröltek, vagy ritkították közleledésüket, az Agria Volán Zrt. a tanév végének elérkeztével arra hivatkozva, hogy csökken az utasforgalom, még több járat megszüntetését helyezte kilátásba. Joggal, gondolhatnánk, hiszen ha nincs utas, minek az a sok busz? Sajnos mint potenciális busszal közlekedő csóró, a "nincs utas" kitételnek nap mint nap az ellenkezőjét tapasztalom. Ráadásul a hétköznap délelőttök folyamán nem elég az átlagos nyomorgás, a Volán mintha direkt orális szexre is akarná kényszeríteni az egyszeri, utazásért súlyos összegeket fizető állampolgárt, a délutáni vagy esti forgalomban javában közlekedő, nagyobbnál nagyobb csuklós járatok helyett, valami érthetelten oknál fogva előszeretettel alkalmaz fele akkora, csukló nélküli verziókat. Ami télen sem kellemes, nyáron pedig egyértelműen maga a pokol.
Persze távol álljon tőlem az egyszerű proli mindennapos hőbörgése. Hogy büdös van, hogy meleg van, hogy kevés a járat, sok a nyugdíjas, tahók az ellenőrök és náluk is nagyobb tahók a buszsofőrök. Tahóság témakörében az utasokat sem kell ám félteni, de ez már egy másik történet. Én mindössze egyetlen dologra lennék kíváncsi: Miért háromszáz forint a buszjegy egy olyan városban, ahol tulajdonképpen nincsenek igazi távolságok, ahol a buszjáratok száma egyre csökken, és ahol igazából az összes ellenőrt ki lehetne rúgni a fenébe, ugyanis évek óta kizárólag érvényes bérlet vagy jegy felmutatásával lehet a járművekre felszállni? Hová megy ez a pénz?
Na de mindegy is, hiszen úgysem fogok választ kapni soha. Na meg amúgy is érvénytelen bérlettel utazok már legalább három éve...
Itt a nyár, a király idő és a szabadtéri rendezvények ideje. Habár Eger városa sosem volt híres arról, hogy nagy számban szervezné a kültéri underground heppeningeket, azért idén nyáron is lesz egy-két alkalom amikor érdemes lesz kimozdulni a lakásból.
Elsőként a Popméter csapata szervezett nektek programot, méghozzá az Érsekkert zenepavilonjához, július hatodikára, az idén második alkalommal megrendezésre kerülő Bikavérünnep keretein belül.
A délután kettőkor kezdődő és éjszakába nyúló program során fellép a Zombie Girlfriend, a Sad Kolibries, a Mayberian Sanskülotts, a Random Characters és a 40 Days is.
A fennmaradó időt a minőségi könnyűzene égisze alatt a Gumipop, a
Designer Drums, a Holalo, a Lamantin és persze a Popméter DJ-i töltik
majd meg. Lemezlovas-karrierjének exkluzív visszatérésével készül
továbbá Görhöny, a Népi Papa és a Haverok zenekar oszlopos tagja.
Mindez természetesen tök ingyen lesz, szóval marad pénz a bebaszásra is, nem kell beszarni.
(az eredeti cikk a Mocskos Hudini blogon jelent meg, 2010.-ben)
Gyakran
indulok itthonról hosszú sétára a délután vagy az este folyamán, csak úgy puszta élvezetre való törekvéstől vezérelve. Hamarosan ismét így fogok tenni. Itt a külváros kiskertekbe csomagolt
nyugalmában még annyit sem tud magával kezdeni az ember hétköznap esténként, mint valahol egészen máshol.. Meg hát egy kis mozgás sohasem árt, egyébként is lélekemelő és egészséges dolog. Ma pedig különösen foglalkoztat valami.
Itt ülünk a pultnál, ketten tartva a frontot, az utolsó vendégek, akik az utolsó sört kortyolgatják, az utolsó olyan éjszaka végén, mikor a város utolsó underground szórakozóhelyén élőzene szólt. Közben a nap első sugarai már javában végigszántották a belváros utcáinak szürke betonburkolatát, és lassacskán kezdenek betörni a bedeszkázott ablaktáblák között is. Peregnek az utolsó percek, és szép lassan hazafelé kellene vennünk az irányt. Utoljára.
Nem szeretnék túlzottan szentimentálisnak tűnni, ám sajnos ez egy olyan éjszaka volt, mikor valamiért kizárólag mély és giccses gondolatok tudták mozgásba lendíteni az agyam alkoholáztatta tekervényeit. Meg hát amúgy is valami íróféleség volnék, a szentimentalizmus mint egyfajta rózsaszín genny csordogál a ereimben, valami furcsa, mégis éltető elegyet alkotva a vörös- és fehérvérsejtekkel. Ez pedig végeredményben általában arra sarkall, hogy kimondjam amit éppen érzek, bármennyire szarul is hangzik ez az adott pillanatban, szituációban. Ennek ellenére persze nem szeretnék abba a csapdába esni (és mindenkit kérek: ne essünk abba a csapdába), amibe az elmúlt napokban/hetekben annyian estek, ne legyünk elvakultak és ne hagyjuk, hogy eme szentimentális, már-már patetikus érzelmek befolyásoljanak minket a tisztánlátásban, ne kiáltsunk azon nyomban farkast, ne mutogassunk ujjal, mert ugyebár az illetlen dolog. Akkor semmivel sem vagyunk jobbak azoknál, akikre mutogatunk. Mire is gondolok most egészen pontosan?
Ha pusztán a közösségi média által felkínált, mindenki által elérhető fórumok felületeire tereljük figyelmünket, rögtön észrevehetjük, hogy amint felröppentek az első hírek az Egrix klub halálával kapcsolatban, azonnal megindult a spekuláció is, a nép elhallgathatatlan torka rögtön skandalumot kiáltott, és azon nyomban felelősök és bűnbakok után kapkodott kétségbeesve. -Miért is következhet be a megannyi zenekarnak fellépési- és próbalehetőséget biztosító, megannyi fiatal sportolónak gyakorláshoz terepet szolgáltató, vagy épp egyszerű pihenőhelyként funkcionáló szórakozóhely bezárása?-merült fel a klub látogatóinak és a város fiataljainak nagy részben a kérdés, érthetően, jogos felháborodással. Természetes módon, mint megannyian, első körben én is felháborodtam, és szinte azonnal az ideális ellenség keresésébe kezdtem, nem meglepő módon eredménytelenül. Végül szomorúan kellett belátnom, hogy a szituáció sokkal bonyolultabb és összetettebb, mint amilyennek első ránézésre tűnhet és nem lehet, vagy inkább nem szabad gyerekes módon azonnal a másik oldalt hibáztatnunk, foggal-körömmel támadnunk. Persze bűnös a városvezetés, de ugyanúgy bűnösek a klub látogatói, és bűnös maga a klub vezetősége is, hiába is próbálkozna bármelyik fél vétkessége takargatásával. Nincs is értelme ennek, és jobb is, ha mind felvállaljuk, hiszen nincs kire mutogatnunk, és így senkinek sem kell igazán kellemetlenül éreznie magát, vagy inkább épp ellenkezőleg, úgy igazán kellemetlenül érezheti magát mindenki. Bűneink lajstromát pedig vegyük most sorra, pusztán reprezentációs céllal, a teljesség igénye nélkül.
Az első hírek ugyebár egy zárt közösségben röppentek fel, majd terjedtek szájról szájra, és nem kevés emberhez jutottak el olyan kontextusban, ami egyértelműen a város vezetőségére szeretné hárítani a klub bezárásának teljes felelősségét. Ezek szerint a hírek szerint az Egrix nem pusztán "határozatlan időre szünetelteti tevékenységét", hanem bezár, sőt mi több, erőszakkal bezáratják. Egy időben ugyan gyakran szakították meg a klubban rendezett koncerteket rendőrségi látogatások a zajra panaszkodó környékbeli lakók bejelentései alapján, ám egy ideje ezek a razziák elmaradtak. A helyre különösebb panasz az elmúlt hónapokban nem érkezett, mivel a hatósági előírásoknak kisebb-nagyobb sikerrel próbáltak eleget tenni. A hétköznapi nyitvatartást például lerövidítették, a szabadtéri programok idejét leredukálták. A bezáratás tehát indokolatlannak tűnhet, és valószínűleg az is, az a bizonyos kutya, -hogy közhellyel éljek- egyértelműen máshol van elásva. Hogy megértsük, mire gondolok, ismernünk kell a bezárással kapcsolatosan elméleteket alkotók egy másik csoportjának véleményét, akik szerint nem más, mint maga a klub vezetősége a hibás az ügyben.
Szárnyra kaptak ugyanis pletykák, melyek szerint az Egrix éves szintű támogatást kapott a városvezetéstől kizárólag arra, hogy a klub működése zavartalan legyen, az udvaron található extrémsport-park rendeben legyen tartva, ám ezek a pénzek ahelyett, hogy hasznos, vagy látványos célokra mentek volna, valahogyan elúsztak a látszólagos semmibe, és fejlődés helyett a klub egyre inkább a biztos amortizáció felé haladt. A közelmúltban például már inkább kezdett egy elhanyagolt junkie-tanyára hasonlítani, mintsem egy olyan szórakozóhelyre, ahová a szülők szívesen engedik el sportolni és kikapcsolódni vágyó gyermeküket, tehát a felvetés nagy valószínűséggel jogos bizonyos fokig.
Persze nyilván van valóságalapja mindkét oldal véleménynek, ám sajnos szomorú tény, hogy a támogatások megvonása eme tényállás tekintetében logikusnak tűnik a város vezetőségének szempontjából, hiszen mint minden más várost, ezt is bürokraták irányítják, és a bürokraták mindig is statisztikai adatok és a logika alapján hozták döntéseiket. Ez nagy valószínűséggel így is lesz, amíg világ a világ. DE!
kíváncsian kérdem, mikor szólt az underground a bürokraták véleményéről? Mikor támaszkodott a történelem folyamán az úgynevezett D.I.Y. színtér öltönyös faszszopók támogatására? Biztos az, hogy rá kellene szorulnia egy ilyen helynek bármiféle támogatásra azon kívül, hogy megtűrik a létét a városban? Gondolom a válaszok egyértelműek. Ennek fényében természetesen már más megvilágításba kerül az egész ügy, hiszen kik azok, akik lehetővé teszik egy mindentől független, D:I.Y. alapelven működő, underground szórakozóhely működését? Természetesen nem mások, mint a vendégei. És amíg a vendégei nagy részének gondolkodásmódja nem változik, addig sajnos a hely sem tud üzemelni, bármennyire szomorú is ez. Könnyebb persze bűnbakokat keresni, de be kellene látni, hogy amíg nem vagyunk hajlandóak ötszáz forintot kifizetni egy koncertért, vagy háromszáz forintot elkölteni a helyszínen egy üveg sörre, addig sajnos a működtetése tulajdonképpen lehetetlen. Mi elvárjuk, hogy a seggünk alá tolják a bulikat, a klub elvárja, hogy a segge alá tolják a támogatásokat, a bürokraták pedig jót röhögnek az egészen, mert megtehetik. Nekik ugyanis bármilyen meglepő ez, nem érdekük, hogy mi jól érezzük magunkat, nekik egyetlen érdekük a haszonra törekvő, logikus gondolkodás..
Ezen dolgok fényében már remélem érthető, mire célzok akkor, mikor a kollektív bűnösség fogalmával élve
kérek mindenkit, hogy ne mutogassunk a másikra. Nézzünk magunkba, gondolkodjunk el ezeken a dolgokon pár percig, majd gondolatban gyújtsunk egy gyertyát, és emlékezzünk arra, ami szép volt. Túléltük az utolsó éjszakát, valahogyan úgyis lesz tovább. És hogy az Egrix klub valóban bezár-e vagy csak határozatlan időre zárva tart? Ez egyelőre a jövő rejtélye marad.
A hónap hátra lévő felében sem kell ám unatkoznotok, hiszen az Emptiness Booking csapata ismét ellát benneteket egy rakat király bulival.
A sort rögtön most csütörtökön két német hardcore/punk zenekar, a Reason To Care és a Crowns & Thieves kezdi meg, a Miskolcról érkező, Sky Above Heroes és My Fears From the Silence zenekarok tagjaiból alakult, új melodic-hc banda, az Anchorless Bodies társaságában. A koncerteknek mint általában, az Egrix hátsó terme ad helyet, a minimális zenekari támogatás pedig 400 Forint. Kezdés nyolckor.
Amennyiben sikerül majd' egy hét alatt kipihennetek a csütörtöki bulit, következő hét szerdán, azaz április 18.-án a Jaffa Cooltur Club vár benneteket egy még királyabb rendezvénnyel. Az este folyamán a Svédországból érkező indie-rock duó, a Moffarammes fog koncertet adni, utánuk pedig a Popméter csapata gondoskodik majd a fergeteges afterpartyról. Ha hiszitek, ha nem, mindennek teljesen ingyen és bérmentve lehettek részesei , tehát szarjátok le a másnapi munkát vagy sulit, és gyertek bulizni, meg fogja érni, higgyétek el! Kezdés szintén este nyolckor.
És ha még mindig nem unnátok meg a bulizást ebben a hónapban, hát tessék, kaptok még jövőhét péntekre, azaz 20.-ára is egy angol, egy német és két magyar zenekart az Egrix színpadára. Az Egyesült Királyságból európai turnéja keretein belül Egerbe érkező, History Of The Hawk csapatát a német földről hazánkba látogató With Open Arms erősíti majd, hazai fronton pedig a budapesti New Dead Project és az Another Way támogatják őket. Kezdés szokás szerint 8 körül, zenekari támogatás 400 magyar Forint.
Na most komolyan. Kérlek benneteket, őszintén válaszoljatok erre az egyszerű kérdésre: Ki lehet vajon 2012-ben még mindig kíváncsi a Republicra? Ha más nem is, úgy tűnik, hogy legalább az eFeN szervezői nagyon szerethetik a proto-skinhead Cipőt és megalakulása óta kurvára gáz pop-rock zenekarát, hiszen ez már zsinórban legalább az ötötdik alkalom, hogy a Republic koncertet ad az Egri Főiskolás Napok keretein belül. Idén mondjuk óriási meglepetésként, a változatosabb program érdekében nem az utolsó, hanem a második napra suvasztották be őket. Hip-hip-hurrá!
A többi fellépővel nagyjából ugyanez a helyzet, mind-mind ezer éve lerágott csontok, akik minden magyar fesztivál levegőjét rontják, és városunkban is legalább századjára fordulnak meg. Habár idén olyan csodás produkciók is helyet kaptak a fergeteges programban, mint az egyik kereskedelmi adó által futószalagon legyártott Kocsis Viktor, vagy épp az első napon fellépő Ákos tribute band. Igazán színvonalas műsornak ígérkezik, habár úgy látszik, hogy a magyar könnyűzenei életet több, mint húsz éve mételyező, frissen Kossuth-díjazott, pöcshuszár Ákos megfizetése túl sok zsetonba lett volna a szervezőknek, így maradt a negyedannyiba kerülő, olcsó utánzat. Kérdem én: Miért nem lehetett esetleg ezt a pénzt más, egyedi, és igényes produkció leszervezésére költeni? Miért nem veszteséges ez a rohadt fesztivál!?
Szeretné-e ön, ha az EgerCityUnderground csapata tudósítana az eFeN helyszínéről?
igen nem kurva anyátok!
Küldene-e ön pénzt a szerkesztőknek hallucinogén szerek vásárlására, hogy azokkal növeljék az esemény élvezeti faktorát?
Idén senki sem taposott a gázpedálra, a motorok helyett csak a csalódott parasztok bőgtek, és a slusszkulcs helyett is csak a kocka fordult. Nem került megrendezésre az agglomerációból minden szandál-zoknis, ujjatlan pólós, reklám-baseballsapkás, izzadtságszagú egyént a belvárosba vonzó cirkuszi látványosság, elmaradt a barokk utcákon történő nyilvános faszméregetés és maszturbáció. Nem volt Eger Rallye. Kicsit azért sajnáljuk, de inkább nagyon nem.
"Há' bazmeggeci, tisztára mintha 'aranyoson lennék." Hangzik el az alábbi mondat úgy nagyjából este 11 és éjfél között Eger főutcáján, ahol egy gyorsétterem teraszán ülve, hideg, meglehetősen felvizezett üdítőt kortyolgatva és műanyag kaját burkolva szemléljük az eseményeket. A fejünk fölött sárga boltív világít, az Úr kétezer-tizenegyedik esztendejének negyedik havában járunk, méghozzá az első napon. Áprilisi tréfának kitűnő lenne ez az egész, ám sajnos tudom, hogy itt most minden nagyon is komoly. Bazmeggeci.
A törzskocsmánk bejáratától még pár órával ezelőtt áttörhetetlennek tűnő emberi kordon zárt el minket, ezért egy éjjel-nappal nyitva tartó kisboltban kellett kielégítenünk alkohol utáni csillapíthatatlan vágyunkat, majd mikor már eleget fogyasztottunk, itt kötöttünk ki. Nem a legjobb péntek esti program, ráadásul egészségtelen is, de a gyorséttermi kaja legalább egy olyan dolog az ember életében, amiben ritkán tud csalódni. A világ bármely pontján, a nap bármely szakaszában is pillantod meg a minden más jelképnél jobban ismert, glóriaként világító, sárga M betűt egy épület homlokzatán, biztos lehetsz benne, hogy betérés és rendelés után ugyanabban az ízélményben fogsz részesülni, mint itthon, '98-ban, mikor az első ilyen hely megnyitotta kapuját a főutcán. Ahol épp most is tanyázunk. Egyébként nem tudom hogy csinálják, azt persze vágom, hogy multinacionális, kizsákmányoló meg gonosz szervezet ez, de mégis felbecsülhetetlen dolog amit nyújtanak, hiszen a gyorskaja bevált íze egy biztos pontot jelent az ember életében, és a mai világban kevés az igazán biztos pont. Pár percnyi komfort, mindössze 250 forintért. Ilyen estéken pedig szükség van egy kis komfortra és legalább egy biztos pontra. Bazmeggeci.
A 15 éves, kék mackónadrágos Dzsenifernek is szüksége lenne valami biztosra, hiszen faltól falig támolyog a szűk utcán, miközben két barátja (vagy inkább sorstársa), egy rózsaszín melegítős lány és egy Dolce & Gabbana pulóveres, meglehetősen fiatalnak tűnő fiú próbálják támogatni őt, több, de inkább kevesebb sikerrel. A fiú keze néha rá-rá téved a magatehetetlen lány alfelére, ám annak fel sem tűnik a dolog, vagy talán még élvezi is ezt az apró kis szemtelenkedést. "Há' bazmeggeci, tisztára mintha 'aranyoson lennék. Itt dögöljek meg, ha nem 'aranyoson vagyok." Hangzik el másodjára is kijelentés, melyben a fiatal leányzó minden áron szeretné meggyőzni társait arról, hogy ő bizony annyira túlzásba vitte az este folyamán az italozást, hogy nem tud különbséget tenni szülőfaluja, és a megyeszékhely barokk kori műemléképületekkel határolt főutcája között. "Olvasni se tudok geci, há' 'aranyoson vagyok-e vagy nem!?" Szegezi a kérdést egy gyanútlanul hazafelé tartó, ötvenes úrhoz és családjához, és hogy az olvasásnak, mint képességnek csak jelen esetben, alkoholos befolyásoltság alatt nincs-e birtokában, vagy pedig egyáltalán nem sikerült elsajátítania azt, már örök rejtély marad. Mielőtt mélyebben belemerülhetnék egyébként sekélyes monológjába, elnyeli őket a forgatag. Talán már indul Hevesaranyosra az első busz, talán valahol hánynak még addig egyet és összesnek eszméletlenül. A D&G pulcsis, fukszos kissrác tekintetét sikerül még utoljára elkapnom, és mindössze annyit enged sejtetni bárgyú mosolya, hogy talán lesz abból a seggtapizásból több is. Ha az Isten kegyes, hát talán még pujáró, meg segély is. Bazmeggeci.
Pár órával ezelőtt még mi is ennek a testszagtól, olcsó sörtől és energiaitaloktól bűzlő emberi masszának voltunk a részei. Na persze nem mint beépülő sejtek, inkább mint a bakteriális fertőzés, vagy a test sötét zugaiban megbúvó parazita, bélféreg. Mint a beépülő ügynökök. Csak sajnos egyikőnk sem James Bond, így hát kissé idegesen, egyik szál kék Bondról a másikra gyújtva csak remélni tudtuk, hogy kilétünkre nem derül fény. Kerültük a félhangos megjegyzéseket, megvetőnek tűnő pillantásokat, és megpróbáltunk legalább minimális érdeklődést mutatni, mikor épp egy újabb, házilag tuningolt gépjármű száguldott el mellettünk, és a tömeg ordenáré éljenzésbe, ovációba csapott. A legkevésbé sem éreztem magam otthon a saját városomban, a saját utcáimon. Egyébként olyan ez az egész, mint amikor általános iskolás fiúk vitatkoznak a pöcsük méretéről testnevelés-óra után az öltözőben. A zuhanyzóban még talán mutogatják is egymásnak, hogy "Tessék, nekem bizony nagyobb van, ráadásul már szőrös is. Ezzel fogom megbaszni az anyádat!" Aztán később vannak azok, akik kinövik eme komplexusukat, és nem mutogatják többé ország-világ előtt a péniszüket, meg vannak azok, akik nagy és gyors autókat vásárolnak, amelyeknek baromira hangos motorjuk van. "Nézd anya! Nekem van itt a legnagyobb faszom, és meg is kúrok vele mindenkit, ha tetszik nekik, ha nem! Ugye büszke vagy rám!?" Rengetegen vannak itt önszántukból, és úgy látszik tetszik nekik a seggükbe hatoló, óriási hímtag. Én azért köszönöm szépen, inkább mégsem kérnék belőle. Bazmeggeci.
-Rosszul lett. Ott elől, a srác. -Nemá'! -De, ja, sokat ivott, nem bírta a meleget. Összeesett, azt meghalt. -Íjjá. Mit tolt? -VBK -Boroskóla, bazdmeg!? -Lófaszt. Vodka-Bomba-Kataflán -Bazmeggeci.
Elfogyott a sültkrumpli, kóla sincs már a papírpohárban, csak egy kevés jég, az is olvadozik. Haza kellene indulni, elvégre elmúlt éjfél. Talán a hevesaranyosi busz is elhagyta már az állomást. Az embertömeg nagy része szétszéled, nyugovóra tért otthonában és óriási hanggal bőgő, gyorsan száguldó péniszekről álmodik, hogy aztán holnap újult erővel állhassa, ihassa és ordítozhassa végig a napot, miközben azt bámulja, hogyan torlaszol el két egész napra több kistelepülést is a várostól a nyíltszíni maszturbáció. Egy jó darabig semmi más nem emlékeztet majd arra hogy itt jártak, csak az eldobált csikkek, félig megrágott hamburgerek, megtaposott sörösdobozok, vattacukros pálcák és átázott fagyitölcsérek. Cirkusz, kenyér meg pornó a népnek. Jóéjszakát, bazmeggeci!
Rögtön egy héttel később sem kell unatkoznotok, ugyanis szeptember 8.-án, szombaton a sludge metálban utazó, cseh Drom teszi tiszteletét nálunk, akiket a győrből érkező FuckLikeBunnies és az első koncertjén egy temetkezési vállalat hűs pincéjében alig túlesett egri trash-punk Slobodan Milosevic fognak erősíteni. A beugró mindössze 400 forint lesz, a kezdés pedig 20:30-kor lesz.
Szeptember 15.-én pedig nem kisebb party vár majd benneteket, mint a fellépők sorával az Egrix záróbuliját idéző metál-hardcore őrület. A helyi Téveszme mellett ugyanis olyan
zenekarok teszik majd tiszteletüket városunkban, mint az egriek számára
már bemutatásra valószínűleg nem szoruló, überbrutál szegedi The
Southern Oracle, a városkánkban már szintén jól ismert, Hajdúságból
érkező hardcore-punk betyárok, a Hanoi,
az első albumával idén elkészülő, nyíregyházi Wait for a Mistake
utódzenekaraként ismert Orion Dawn, illetve a 2008 óta aktív,
kerekegyházi brutál-metál ötösfogat, a Stubborn. A zenekari támogatás
mindössze 700 forint, amiért garantált a megszokott, remek hangulat.
