Na most akkor mi van!?

Vasárnap hajnal, valamikor fél öt és öt óra közt.

Itt ülünk a pultnál, ketten tartva a frontot, az utolsó vendégek, akik az utolsó sört kortyolgatják, az utolsó olyan éjszaka végén, mikor a város utolsó underground szórakozóhelyén élőzene szólt. Közben a nap első sugarai már javában végigszántották a belváros utcáinak szürke betonburkolatát, és lassacskán kezdenek betörni a bedeszkázott ablaktáblák között is. Peregnek az utolsó percek, és szép lassan hazafelé kellene vennünk az irányt. Utoljára.

Nem szeretnék túlzottan szentimentálisnak tűnni, ám sajnos ez egy olyan éjszaka volt, mikor valamiért kizárólag mély és giccses gondolatok tudták mozgásba lendíteni az agyam alkoholáztatta tekervényeit. Meg hát amúgy is valami íróféleség volnék, a szentimentalizmus  mint egyfajta rózsaszín genny csordogál a ereimben, valami furcsa, mégis éltető elegyet alkotva a vörös- és fehérvérsejtekkel. Ez pedig végeredményben általában arra sarkall, hogy kimondjam amit éppen érzek, bármennyire szarul is hangzik ez az adott pillanatban, szituációban. Ennek ellenére persze nem szeretnék abba a csapdába esni (és mindenkit kérek: ne essünk abba a csapdába), amibe az elmúlt napokban/hetekben annyian estek, ne legyünk elvakultak és ne hagyjuk, hogy eme szentimentális, már-már patetikus érzelmek befolyásoljanak minket a tisztánlátásban, ne kiáltsunk azon nyomban farkast, ne mutogassunk ujjal, mert ugyebár az illetlen dolog. Akkor semmivel sem vagyunk jobbak azoknál, akikre mutogatunk. Mire is gondolok most egészen pontosan?

Ha pusztán a közösségi média által felkínált, mindenki által elérhető fórumok felületeire tereljük figyelmünket, rögtön észrevehetjük, hogy amint felröppentek az első hírek az Egrix klub halálával kapcsolatban, azonnal megindult a spekuláció is, a nép elhallgathatatlan torka rögtön skandalumot kiáltott, és azon nyomban felelősök és bűnbakok után kapkodott kétségbeesve. -Miért is következhet be a megannyi zenekarnak fellépési- és próbalehetőséget biztosító, megannyi fiatal sportolónak gyakorláshoz terepet szolgáltató, vagy épp egyszerű pihenőhelyként  funkcionáló szórakozóhely bezárása?-merült fel a klub látogatóinak és a város fiataljainak nagy részben a kérdés, érthetően, jogos felháborodással. Természetes módon, mint megannyian, első körben én is felháborodtam, és szinte azonnal az ideális ellenség keresésébe kezdtem, nem meglepő módon eredménytelenül. Végül szomorúan kellett belátnom, hogy a szituáció sokkal bonyolultabb és összetettebb, mint amilyennek első ránézésre tűnhet és nem lehet, vagy inkább nem szabad gyerekes módon azonnal a másik oldalt hibáztatnunk, foggal-körömmel támadnunk. Persze bűnös a városvezetés, de ugyanúgy bűnösek a klub látogatói, és bűnös maga a klub vezetősége is, hiába is próbálkozna bármelyik fél vétkessége takargatásával. Nincs is értelme ennek, és jobb is, ha mind felvállaljuk, hiszen nincs kire mutogatnunk, és így senkinek sem kell igazán kellemetlenül éreznie magát, vagy inkább épp ellenkezőleg, úgy igazán kellemetlenül érezheti magát mindenki. Bűneink lajstromát pedig vegyük most sorra, pusztán reprezentációs céllal, a teljesség igénye nélkül.

Az első hírek ugyebár egy zárt közösségben röppentek fel, majd terjedtek szájról szájra, és nem kevés emberhez jutottak el olyan kontextusban, ami egyértelműen a város vezetőségére szeretné hárítani a klub bezárásának teljes felelősségét. Ezek szerint a hírek szerint az Egrix nem pusztán "határozatlan időre szünetelteti tevékenységét", hanem bezár, sőt mi több, erőszakkal bezáratják. Egy időben ugyan gyakran szakították meg a klubban rendezett koncerteket rendőrségi látogatások a zajra panaszkodó környékbeli lakók bejelentései alapján, ám egy ideje ezek a razziák elmaradtak. A helyre különösebb panasz az elmúlt hónapokban nem érkezett, mivel a hatósági előírásoknak kisebb-nagyobb sikerrel próbáltak eleget tenni. A hétköznapi nyitvatartást például lerövidítették, a szabadtéri programok idejét leredukálták. A bezáratás tehát indokolatlannak tűnhet, és valószínűleg az is, az a bizonyos kutya, -hogy közhellyel éljek- egyértelműen máshol van elásva. Hogy megértsük, mire gondolok, ismernünk kell a bezárással kapcsolatosan elméleteket alkotók egy másik csoportjának véleményét, akik szerint nem más, mint  maga a klub vezetősége a hibás az ügyben.
Szárnyra kaptak ugyanis pletykák, melyek szerint az Egrix éves szintű támogatást kapott a városvezetéstől kizárólag arra, hogy a klub működése zavartalan legyen, az udvaron található extrémsport-park rendeben legyen tartva, ám ezek a pénzek ahelyett, hogy hasznos, vagy látványos célokra mentek volna, valahogyan elúsztak a látszólagos semmibe, és fejlődés helyett a klub egyre inkább a biztos amortizáció felé haladt. A közelmúltban például már inkább kezdett egy elhanyagolt junkie-tanyára hasonlítani, mintsem egy olyan szórakozóhelyre, ahová a szülők szívesen engedik el sportolni és kikapcsolódni vágyó gyermeküket, tehát a felvetés nagy valószínűséggel jogos bizonyos fokig.
Persze nyilván van valóságalapja mindkét oldal véleménynek, ám sajnos szomorú tény, hogy a támogatások megvonása eme tényállás tekintetében logikusnak tűnik a város vezetőségének szempontjából, hiszen mint minden más várost, ezt is bürokraták irányítják, és a bürokraták mindig is statisztikai adatok és a logika alapján hozták döntéseiket. Ez nagy valószínűséggel így is lesz, amíg világ a világ. DE!

kíváncsian kérdem, mikor szólt az underground a bürokraták véleményéről? Mikor támaszkodott a történelem folyamán az úgynevezett D.I.Y. színtér öltönyös faszszopók támogatására? Biztos az, hogy rá kellene szorulnia egy ilyen helynek bármiféle támogatásra azon kívül, hogy megtűrik a létét a városban? Gondolom a válaszok egyértelműek. Ennek fényében természetesen már más megvilágításba kerül az egész ügy, hiszen kik azok, akik lehetővé teszik egy mindentől független, D:I.Y. alapelven működő, underground szórakozóhely működését? Természetesen nem mások, mint a vendégei. És amíg a vendégei nagy részének gondolkodásmódja nem változik, addig sajnos a hely sem tud üzemelni, bármennyire szomorú is ez. Könnyebb persze bűnbakokat keresni, de be kellene látni, hogy amíg nem vagyunk hajlandóak ötszáz forintot kifizetni egy koncertért, vagy háromszáz forintot elkölteni a helyszínen egy  üveg sörre, addig sajnos a működtetése tulajdonképpen lehetetlen. Mi elvárjuk, hogy a seggünk alá tolják a bulikat, a klub elvárja, hogy a segge alá tolják a támogatásokat, a bürokraták pedig jót röhögnek az egészen, mert megtehetik. Nekik ugyanis bármilyen meglepő ez, nem érdekük, hogy mi jól érezzük magunkat, nekik egyetlen érdekük a haszonra törekvő, logikus gondolkodás..

Ezen dolgok fényében már remélem érthető, mire célzok akkor, mikor a kollektív bűnösség fogalmával élve
 kérek mindenkit, hogy ne mutogassunk a másikra. Nézzünk magunkba, gondolkodjunk el ezeken a dolgokon pár percig, majd gondolatban gyújtsunk egy gyertyát, és emlékezzünk arra, ami szép volt. Túléltük az utolsó éjszakát, valahogyan úgyis lesz tovább. És hogy az Egrix klub valóban bezár-e vagy csak határozatlan időre zárva tart? Ez egyelőre a jövő rejtélye marad.

Browse More Articles

Tweet