"Az egri Agria Park bevásárlóközpont egyik épületében, az egykori Dohánygyár volt igazgatósági épületében hamarosan megnyitjuk a város új és izgalmas kreatív kulturális központját. A Dohánygyárban zenészeknek próbatermet, művészeknek műtermet biztosítunk. Az épületben kialakítunk egy klubot, ahol koncertek, előadások, kulturális események lesznek. A Dohánygyárban egy jó kis kávézó/kocsma is helyet kap majd."
Ez a lelkesítő bemutatkozás olvasható még ma is a kútba fúlt kulturális központ számára létrehozott facebook oldalon.
A szöveg különösen szívet melengetően és reménykeltően hangzott még az idei év tavaszán, ám mint azt mindnyájan tudjuk, a dolgok a bíztató kezdetek után pusztán pár hét leforgása alatt kellemetlen fordulatot vettek.
"Egerben a helyi fiatalok nagyot álmodtak, egy helyi művészeti és kreatív-inkubátorházat a város díjnyertes plázájának egyik kihasználatlan épületében. Csakhogy úgy tűnik, a helyi önkormányzat belecsap egy magáncég és egy egyesület által már szinte megállapodott kulturális fejlesztésbe. Emiatt pedig jelen állás szerint mégsem valósul meg Egerben a Dohánygyár Kreatív Kulturális Központ."
Olvasható a Dohánygyár számára létrehozott facebook oldal megszületése után alig pár héttel később a koncertblog nevezetű oldal által megjelentetett cikkben
Az ügy természetesen óriási port kavart, az incidensről cikkezett az összes helyi sajtótermék, országos szinten pedig a hvg.hu is lehozott egy rövidebb írást a témában. A kedélyek erősen felkorbácsolódtak, úgy tűnt, a fiatalokat összekovácsolja az unalom és szürkeség elleni tenni kívánás ereje. Háborogtak, tüntettek, aktívnak látszottak.
A legnagyobb kétségbeesés közepette a Dohánygyár projekt, mint alig pár héttel később kiderült, mégis zöld utat kapott, a városvezetés valamiért meggondolta magát, és addigi terveit megváltoztatva mégsem költöztette irodáit a korábban elképzelt helyre, ám erről meglepő módon bizonyos sajtóorgánumok elfelejtettek cikkezni..
"Csapataink tárgyalásban állnak az Agria Park vezetőségével, és kijelenthetjük, hogy a mai megbeszélés eredményes volt és bizakodásra ad okot. Az Agria Park továbbra is a korábbi feltételek mentén gondolkodik és nyitott az együttműködésre. Az Önkormányzat részéről is pozitív üzenet jött. Most már - úgy néz ki - elkezdhetünk komolyan melózni a Dohánygyár Kreatív Kulturális Központ megvalósításán. Végre."
Olvashattuk június hetedikén, azaz lassan négy hónapja a hivatalos facebook oldalon, ám azóta semmi hír. Csend van.
Az egri fiatalok egyetlen darab békés tüntetés után, amely jobban hasonlított egy kerti partyra, mintsem elégedetlenséget kifejező megmozdulásra, feladták a harcot, és belenyugodtak abba, hogy ebben a városban úgysem lesz soha semmi, mert itt a szemét fasiszta vezetés ellehetetlenít mindent. Az persze egyikőjüknek sem fordult meg a fejében, hogy tegyen valami érdemlegeset, próbáljon cselekedni, és a közösségi oldalak virtuális mocsarán kívül is hallassa a hangját. Hiszen elmenni egyszerűbb. Megannyi fórumon olvastam az "ez egy szar hely, el kell takarodni" és "Egerben a fű se nő" jellegű hozzászólásokat és be kell valljam, kissé fáj a szívem.
Fáj, mert ez a generáció képtelen tenni magáért bármit is. Az egyetlen békés tüntetést is a seggük alá kellett pakolni, hogy elmehessenek, átbulizhassanak egy délutánt, majd pedig mikor a templom tornya elüti a tíz órát annak rendje és módja szerint hazamessenek, és mielőtt az anyuci által megvetett, puha ágyban aludnának egyet, azért még hőbörögjenek egy sort az interneten és a hibákat legkisebb mennyiségben sem magukra vállalva mutogassanak, mindig, szigorúan a másikra. Mert ők sosem hibásak.
És van is ebben valami... Hiszen aki nem tesz semmit, azt hibáztatni sem lehet, ám nagy valószínűséggel változtatni sem fog a dolgok menetén soha.
Na de nem baj.... Megszökni még mindig egyszerűbb, mint megszokni, hiszen napjainkban már demokrácia működik, a határok nyitva állnak, a megteremtett jólét pedig már csak egy karnyújtásnyira van tőlünk. És mennyivel egyszerűbb kinyújtani a karunkat aztán pedig letépni a gyümölcsöt, mint magot ültetni, fát nevelni, majd élvezni a saját termést. Mert itt minden szar. Nyilván Dobóék is így gondolták 1552-ben, nem?...
Sajnáljuk, hogy a kulturális központ terve füstbe ment, habár, mi előre láttuk ezt. Mindössze arra lennék kíváncsiak, miért történt így, ahogy? Mi lesz a jövőben? Mi újság a Dohánygyárral, és azokkal az óriási hangú fiatalokkal, akik látszólag kreatívok, lelkesek, ám valójában csak a sült galamb szájukba történő pottyanására várnak? Miért nem lángol a városháza, miért nem készülnek a szamizdat kiadványok és miért nem zajlanak a földalatti rendezvények?
Ja, mert ahhoz meg kellene mozdítani a kisujjunkat...
dr. gonzo
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése